2012-es naplóbejegyzés. (E/1-ben)

A kocsi hátsó, kissé kényelmetlen ülésén ültem és anyukám sebességkorlátozásának áthágása okozta hányingertől szenvedtem.Bekapcsoltam az MP3-am, amin éppen Bryan Adams- Everything I Do című száma szólt. Nem volt hozzá hangulatom. Anyu végre lassított. Fellélegeztem és megnyugodtam, hogy már bizonyára nem látom viszont a reggelimet. Örömöm azonban csak a lámpa zöldre váltásáig tartott. Új lejátszási listára váltottam, a visszapillantó tükörben láttam, hogy anyu beszél hozzám. Leállítottam a zenét, és a beszédre figyeltem. Hangja azonban teljesen elmosódott előttem, minden összefolyt. Csak egyetlen személyre tudtam gondolni. Rá...Minden olyan szürkének és színtelennek tűnt, ami nem róla szólt. Bután mosolyogni kezdtem. Csak én tudtam, hogy miért...(2013. aug. 10)