A lány érezte, hogy Diólevél zöld most boldog. Ez az egy érzés adott neki erőt és megnyugvást. Nem volt boldogtalan, csak magányos. Úgy érezte, nincs a Világon olyan ember, aki mellett ne érezné magát egyedül. Minden végtelenül rossz érzésre képes volt pozitívan nézni, de a magányra nem. Minden fájdalomba bele tudott törődni, minden sebhez hozzá tudott szokni, de a magányhoz nem. Úgy gondolta, a magány az egyetlenegy érzés, amihez képtelen lesz valaha is hozzászokni. A tudathoz, hogy Neki annyira fontos Ő, a barátai, a szerettei...és ő nem elég fontos senkinek. Hogy a Világ nélküle is pontosan olyan tökéletes lenne, mint Vele. Hogy mindenki képes lenne a segítsége nélkül és Nélküle élni. A szeretete és a törődése nélkül élni. A lány imádta az életet, de abban a pillanatban rettenetesen feleslegesnek érezte magát.