Harag. Ezen a sötétkék, édeskés szón töprengett, míg el nem nyomta az álom. Azon tűnődött, miért nem tud másokra haragudni, csak magára. Miért látja másban a legkisebb szépet is varázsnak, s magában a parányi rosszat is végtelennek.Miért bocsát meg másoknak oly' könnyedén, magának pedig annyira nehezen, mitől kevesebb ő a többi embernél. Ezekre a kérdésekre azon az éjszakán sem találta meg a választ.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.